Tanulni sosem késő

Azt mondják, az a jó, ha az ember egészséges önbizalommal rendelkezik. Véleményem szerint ez azt jelenti, hogy határozottak vagyunk és nyíltak, de azt is egyben, hogy tudjuk, hol húzzuk meg a határainkat. Azt is ismernünk kell, mi az, amiben jók vagyunk és tudjuk, hogy minden, amit igazán szeretnénk és amihez alázattal állunk, azt meg is tudjuk csinálni, mert képesek vagyunk rá. Akkor is, ha ezt néha elfelejtjük. Azután valami kihívás lesz az az élettől, ami majd ráébreszt arra, hogy ha tényleg akarok valamit, akkor meg is tudom csinálni.

Gondolok itt elsősorban olyan dolgokra, amiket régóta dédelgettünk magunkban és most végre belevágunk. Néha kell valami, hogy megadja a végső löketet mindahhoz, amiket már régen meg kellett volna tenni. Ez pedig nem mindig kellemes. Pedig tudnunk kell, hogy mindig minden a legjobb időben érkezik el hozzánk és néha olyan, mintha néha fent már nem bírnák nézni, ahogy szerencsétlenkedünk. Általában ilyenkor jön a "löket", ami lehet valamilyen váratlan esemény vagy lehetőség és már nem lesz másik alkalom, hogy még egyszer nemet mondjunk és visszalépjünk. Néha megvárjuk ezt, néha nem szükséges, mert érezzük azt az erőt magunkban, ami valójában mindig ott van, de olyan jól el tud rejtőzni a mélységeinkben, hogy gyakran tudomást sem veszünk róla.

Mindenesetre jó tudni, hogy sosem késő változtatni dolgokon, viselkedésen, hozzáálláson vagy valami újba belefogni. Aztán amikor végül belevágunk, akkor nem is értjük, miért kellett ezzel annyit várni. Már régen élvezhetnénk a gyümölcseit, ha bátrak lettünk volna és így tovább. Ilyenkor beindulhat önmagunk ostorozása, de a múlt helyett foglalkozzunk a jelennel.

Számtalan dolgot fel lehetne sorolni, ami sosem késő, de mi a helyzet a tanulással például? 

Gyermekként alig várjuk, hogy befejeződjön a suli, jöjjön a szünet, ahol semmi dolgunk sem akad majd. Persze a szüleink mindig kitalálnak valamit nekünk, nehogy igazán élvezni tudjuk a semmittevést. A napi tanulás sokunknál nem vesz el annyi időt, amennyi mellett nem jutna szórakozásra is, mégis abban a korban ezt nehéznek érezzük. Aztán vagy várjuk a következő iskolát vagy nem, de kezd elegünk lenni a tanulásból, hacsak nem vagyunk nagyon elkötelezettek és kitartóak. Van olyan, aki kisiskolás korától kezdve pontosan tudja, mi is akar lenni és ehhez milyen iskolákat kell kijárnia és szépen halad az útján céljai felé. Van, aki még nagyobb korában sem tudja pontosan, mi szeretne lenni és sodródik a lehetőségekkel vagy fellángolásaival. Jobb esetben kiköt valami szakma mellett, vagy többféle munkát is kipróbál, mire megtalálja, mi is a saját útja. Később, amikor munkába állunk, akkor gyakran felismerjük, hogy a suli mégsem volt annyira nehéz és rossz, mint amennyire annak idején annak gondoljuk. Azt szoktam gondolni, hogy amiben éppen benne vagyunk, az szokott a leginkább nehezünkre esni, ami pedig korábban volt, azt az idő megszépíti vagy maga a tény másítja meg az emlékeket, hogy már túl vagyunk rajta és nem okoz kihívást többé.

Mi van akkor, ha 40 felett jön meg a kedvünk a tanuláshoz vagy bármi miatt szükségessé válik, hogy tanulni kezdjünk? Belevágjunk? Belevághatunk? Szülőként és munka mellett iskolába járni teljesen más, mint gyerekként volt. Van, ami könnyebb ilyenkor, és van, ami miatt ez extra kihívást jelent. Egyértelműen tehát nem mondható ki, hogy jó vagy rossz ilyenkor, csak más. Az mindenképpen könnyebb, ha önszántunkból vágunk bele, mert végre olyat tanulhatunk, ami tényleg érdekel, vagy egy végzettség elérése érdekében tesszük mindezt. Ha szívesen csináljuk, akkor már könnyebb minden, hiszen megvan a kellő belső motiváció, ami végigsegít ezen az úton. Ami nehézséget okoz, az valószínűleg az, hogy már nem csak a tanulással kell foglalkozunk, hanem ott lehet a munkánk, a családunk, a gyerekeink mindezek mellett. A vizsgák is valószínűleg olyan időpontokra esnek, amikor valami más esemény is van.

Azt gondolom, hogy sosem késő visszaülni az iskolapadba, még ha nehéznek is tűnik. Bármelyik életkorban van lehetőség tanulni, akár azért, mert új szakmába szeretnénk fogni, vagy csak mert bővíteni szeretnénk a tudásunkat a meglévő hivatásunkkal kapcsolatban. Minden iskolában lesznek valószínűleg tőlünk fiatalabb, de idősebb diákok is, és azt gondolom, hogy idősebbként még inkább büszke lehet magára, aki tanul. Amivel számolni kell, az valószínűleg az időbeosztással és a fáradtsággal való küzdelem, illetve ahogyan a technika fejlődik, a modern tanulási formák elsajátítása is nyitottságot és új ismereteket követel meg. Aki pedig szülőként vág bele, az nem csupán mondja a gyermekének, hogy tanuljon, de példát is mutat tetteivel. Amikor pedig sikerül és levizsgázunk, nemcsak a végzettség lesz meg, lelkileg is sokat ad egy iskola vagy tanfolyam. Büszkék lehetünk magunkra, ha elvégezzük és közben ráérezhetünk ismét, hogy tanulni jó. Arról tanulni és olvasni, ami érdekel, jó. És vigyázat! Rá lehet kapni a tanulásra is😊

Arra biztatok mindenkit tehát, hogy aki a kora miatt nem mer belevágni a tanulásba, hagyja el a félelmeit, hiszen a kor csak egy szám, de felnőttként is képesek vagyunk tanulni és fejlődni, ha igazán szeretnénk azt.