Önismeret és befelé fordulás

Hiszem azt, hogy életünk célja önmagunk folyamatos fejlesztése. Az önismeret pedig nagyon jó módja annak, hogy feltárjuk személyiségünk titkait és azokat a területeket, ahol fejlődhetünk.

Manapság annyit hallani arról, hogy keressük magunkat. Érdekes módon mindig magunkkal vagyunk és voltunk és mégis milyen furcsa, hogy nem ismerjük vagy inkább nem értjük teljesen magunkat. Sokszor viselkedünk úgy, hogy magunkra sem ismerünk. Általában, ha sorozatosan van ilyen élményünk, akkor jelentkezik, mint igény önmagunk tényleges kiismerésének a vágya. Illetve amikor tartósabban nem érezzük jól magunkat a bőrünkben, ott legbelül, szintén arra ösztönözhet, hogy megkeressük mindennek az okát.

Sokan úgy gondolják, ha elutaznak, akkor találhatják meg önmagukat. Azt gondolom, ilyenkor az történik, hogy a változó környezet és kultúra hatására, illetve mivel valószínűleg új embereket ismerünk meg, más megvilágításba helyeződhetnek azok a dolgok, amiket eddig teljesen másként értékeltünk vagy éltünk meg. Ilyenkor leginkább a mi nézőpontunk változik és a hozzáállásunk a világhoz és ezáltal önmagunkhoz.

Az önismeret szerintem azt jelenti, amikor tisztába kerülök magammal, azzal, hogy milyen családból jövök, onnan milyen mintákat hozok; illetve életem során mi minden történt velem, ami befolyásolt és amelyek hatására ma olyan lehetek, amilyen vagyok. Emellett hogyan viselkedem bizonyos helyzetekben, ezeknek mi lehet a forrása és úgy általában milyen képem van önmagamról és a világról. Véleményem szerint, ha ezeket a dolgokat átgondoljuk és látjuk, hogyan adták hozzá személyiségünkhöz az alkotóelemeket, sok minden a helyére kerül. Megérthetjük azt, hogyan működünk, mi és miért befolyásol, illetve hol lehetnek még gyengeségeink (mert kinek nincsenek) és hogyan tudunk azokon változtatni, ha akarunk. Mindenképpen befelé fordulást jelent, amikor magunkkal foglalkozunk, és a belső világunkra helyezzük a hangsúlyt. Ez nem azt jelenti, hogy hagyjuk a mindennapi dolgainkat és csak ezzel foglalkozunk, de naponta akár húsz perc elég ahhoz, hogy kicsit jobban magunkba lássunk. Valljuk be őszintén, ez a húsz perc én-idő nem sok, ennél többet töltünk a közösségi média felületeken általában. A két dolog hasznossága önmagunkra nézve pedig nem hasonlítható össze.

Az önismeret útja rögös, mint minden út az életben, és gyakran felszínre hoz olyan érzéseket, amelyeket jobban szeretünk mélyen elásni. Amikor pedig ismételten felszabadulnak, akkor érzelmi tisztulás történik, ami sírásra ösztönözhet. Így azt lehet elmondani, hogy az önismeret útja sírással lehet teli, de megéri. Jó néha ilyen módon kiadni a feszültséget, az érzéseket és megtisztulva továbblépni az utunkon.

Ha itthon maradunk, akkor is számos lehetőség van arra, hogy felfedezzük magunkat mélyebben. Olvashatunk könyveket ebben a témában, vagy akár elmehetünk önismereti tanfolyamokra is. Készíttethetünk magunknak asztrológiai vagy számmisztikai elemzést. De mi is történik ezek során? Számtalan módszer létezik, ami feltárhatja azokat a viselkedésmintákat, amelyeket követünk. Vannak elvontabb módszerek, amelyek elsőre idegennek vagy megfoghatatlannak tűnhetnek, de olyanok is, amelyek nagyon egyszerűek, mégis hatásosak.

Az asztrológia és számmisztika, még ha nagyon sejtelmesnek is hangzik, egyszerű alapokon nyugszik. Ez pedig annyi, hogy születésünk pillanatában milyen személyiségjegyeket kaptunk meg, illetve melyek bennünk a fejlesztendő területek még. Ahhoz, hogy valaki egy ilyen módszer mellett döntsön, nyitottság kell, de az eredmény nem okoz csalódást. Valahogy tényleg magunkra ismerünk ebben, és persze felhívja olyanra is a figyelmünket, amit lehet, hogy nem szívesen látunk vagy érzünk magunkban. Néha találkozhatunk olyan személyiségjegyekkel, amelyekről elsőre azt gondoljuk, hogy egyáltalán nem passzol ránk és nagyon idegennek érezzük. Ám, idővel, vagy ha a hárítás helyett kicsit magunkba szállunk, még ha nem szívesen is, de rájöhetünk, hogy tényleg jellemző ránk az. Az önismeret lényege pontosan az, hogy tudom, hogy ilyen vagyok és elfogadom magamat. Mindez magában foglalja az összes tulajdonságunkat, azt is, amit kevésbé szeretünk magunkban, vagy amivel folyamatosan küzdünk (lehet ez akár a türelmetlenség például). Tehát a kellő önismerettel rendelkező személy ismeri magát, tudja, mi honnan ered és elfogadja magát olyannak, amilyen. A jó és a kevésbé jó tulajdonságaival együtt. Ez nem azt jelenti, hogy amennyiben azonosítottunk valamilyen nem pozitívnak gondolt tulajdonságot, akkor elégedetten hátradőlünk. A felismerés már jó, de meg kell próbálni elfogadni is azt. Mindannyian rendelkezünk pozitív és inkább negatív értelemben használt tulajdonságokkal is. Ez tehát az emberi természet és az élet rendje. Hiába is hadakoznánk ellene. Ilyenkor megpróbálkozhatunk azzal, hogy kicsit változtatunk a megszokásokon. Ehhez első lépésként fontos, hogy felismerjük, amikor a negatív program beindul bennünk, még ha végig is fut. Ha ez megtörténik, az már a változásra való hajlam jele. A későbbiekben pedig már arra is képessé válhatunk, hogy az előjelek hatására más viselkedést válasszunk, így formálva a személyiségünket kicsit jobbá. Erre mindannyian képesek vagyunk.

Ha érdekelnek az önismereti tanfolyamok, ezeken számos módszert alkalmaznak a kártyáktól kezdve a művészetterápiás módszerekig és sorolhatnám még, de itt mindig a csoportot vezető segít minket abban, hogy az elvégzett gyakorlatok során felismeréseket tegyünk a magunk számára az életünkkel kapcsolatban. Ők csupán rávezetnek minket, hogyan lehet a dolgok mélyére látni, de az., hogy mi mindent veszünk észre az elvégzett gyakorlatok által, és a munka része, hogy felismerjünk és tegyünk valamit, az ebben az esetben is ránk marad.

Ha szeretnénk megpróbálni kicsit befelé figyelni, ott van például a ma oly divatos meditáció. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy lótusz ülésben pihenünk a lemenő nap fényében. Sokkal inkább azt, hogy megpróbáljuk lecsendesíteni az elménket. Mindannyiunk agyában folyamatosan kavarognak a gondolatok és ötlenek fel képek. Emellett nem igazán szeretünk csendben lenni még akkor sem, ha egyedül vagyunk, sokszor kapcsolunk tévét vagy zenét, csak, hogy szóljon valami. A meditáció pont abban segít, hogy kicsit leállhasson a folyamatos gondolatmenet. Létezik irányított, és saját meditáció is. Irányított során egy segítő ad finom utasításokat, mit képzeljünk el. Ilyenkor mintha egy belső utazáson vennénk részt, követjük a gondolatmenetet és itt is adódik olyan rész, amikor csendben maradhat az elménk, ami utat nyit az üzenetek számára. A saját során pedig mi magunk próbálunk elcsendesedni, belül. Egyszer hallottam egy nagyon szép mondatot mindennek a lényegéről: Ima során mi fordulunk Istenhez, Meditáció során pedig mi teremtjük meg magunkban azt a csendet, amikor Isten szólhat hozzánk. Valóban így történik, ha sikerrel járunk és csak úgy tudunk lenni pár percig, mindenféle gondolat és képek nélkül, magunkban. Kaphatunk gondolatokat, amikről biztosan tudjuk, hogy nem mi gondoltuk őket, illetve villanhatnak be olyan képek, amelyek valami üzenetet hordozhatnak a számunkra. Akinek sikerül ezt a pár perc csendet megteremtenie, annak valószínűsíthető a sikerélmény is. A meditációról klinikailag bizonyították, hogy új idegpályákat hoz létre és javítja a szervezet, az agy működését is. Hatása tehát nem kitalált, valóban bizonyították. Emlékszem, milyen csalódott voltam, amikor nem sikerült leállítanom a gondolat áradatot magamban, míg nem olvastam arról, hogy a saját meditációnak többféle formája létezik, és az is annak minősül, amikor például csak ülünk és bámulunk valamit a kertben, vagy a gyerekeket, ahogy játszanak. Egyszer aztán a teraszon ülve bámultam a semmibe, a lebukó nap fénye átvilágított az előttem álló fák lombján és akkor megtörtént a csoda. Láttam, ahogy a nap fénye sugarakban áramlik felém és azt is, ahogy oda-vissza szaladgáltak a fénynyalábok és valami csodálatos látvány volt. Abban a pillanatban megértettem, hogy ez az, amire vártam és persze ez az, ami nem akkor jött el, amikor számítottam volna rá.

Ne féljünk tehát önmagunktól, attól, hogy megismerjük minden részünket, hiszen ezek a felismerések adhatnak támpontot ahhoz, hogy igazán el is tudjuk fogadni magunkat. Ha pedig ezt tiszta szívvel meg tudjuk tenni, akkor sokkal jobban érezhetjük magunkat a bőrünkben, mint valaha. Megéri tehát, hogy belevágjunk!