Belső hang

Első bejegyzésem témája a belső hang, más szóval intuíció. A téma apropója, hogy számomra az írás volt olyan, mint amiről az alábbiakban szó lesz. Régóta vonz és valahogyan tudom, hogy ez az, amivel foglalkoznom kell.

Belső hang alatt azt a belső bizonyosságot értem, amikor az ember tudja, hogy ezt vagy azt kellene tennie, tanulnia, vagy belevágnia. Egyszerűen csak mert hívogat, számtalanszor visszaköszön és legbelül tudjuk, hogy ez az, amit szeretnénk. Persze ilyenkor általában pontosan nem látjuk, hogyan válhat mindez valóra, de ez nem is baj. Ha valamit igazán szeretnénk, akkor sokszor megkapjuk hozzá a segítséget, hogy megvalósuljon. Legtöbbször mindez csak idő kérdése.

Miért is jó erre a belső hívószóra hallgatni? A válasz mindössze annyi, hogy nagy valószínűséggel nem fogjuk addig teljes mértékben jól érezni magunkat, amíg rá nem hallgatunk. Ott motoszkál bennünk a gondolat, a vágy iránta. Néha sikerül elnyomni, de időnként előtör újra és újra, ebből tudhatjuk, hogy egy belső hang dolgozik bennünk. Tisztán érezzük ezt, de sok esetben mégsem teszünk semmit.

Talán a megszokotthoz való ragaszkodás köt meg, mert a változás mindig kockázatot is rejt magában. A kockázat pedig félelemmel tölthet el, amivel szemben ott a belső bizonyosság. Általában ilyenkor beindul az agyalás, az érvek felsorolása magunkban és számtalan kérdés is felmerülhet. Mint például: Meg fogom tudni csinálni, amit szeretnék? Helyt tudok majd állni az új szerepben vagy munkában? Biztosan nekem való, ha váltok? Készen állok én erre? A hasonló kérdések sora sosem ér véget és nagyon jól meg tudjuk győzni magunkat arról, hogy a megszokottat, a biztonságot válasszuk.

Hányszor van ez így a párkapcsolatokban is. Itt is felbukkanhat az ésszerűség. A racionalitás, a meggyőző gondolatok. Miért nem lehet csak úgy szeretni? Miért fontos annyira, hogy ki mit szól és hogy emiatt vagy amiatt nem lehet? Ki mondja ezt? Miért is hagyjuk, hogy a racionalitás itt is felülkerekedjen és nem engedjük meg, hogy csak úgy megtörténjen és élvezzük ki azt a maga teljességében?

Pedig mennyire fel tudunk nézni azokra az emberekre, akik mernek és belevágnak valamibe; akiknek sikerül és akiknek nem számít, ki mit szól. Mert bevallhatjuk, ez is ott munkálkodik sokunkban. Még azokban is ott dolgozhat tudattalanul, akik hangoztatják, hogy őket aztán mások véleménye egyáltalán nem érdekli.

Számtalan hasonló kérdés merül fel mindannyiunkban hasonló helyzetben. Mindezek megválaszolása segíthet feltárni a félelmeinket. Az érveket és ellenérveket is érdemes felsorolni, átgondolni. Azt gondolom, kell a racionalitás, de fontosak a megérzéseink is, hiszen ami vonz, az biztosan nem véletlen. Az valami olyan, amibe ha belevágunk, enged teljesedni majd.