A stressz és az én-idő kapcsolata

Manapság annyi mindent lehet hallani és olvasni a stresszről és mintha mindenki életében ott lenne valahol. De mit is jelent a szó pontosan és mi van mögötte?

A stressz szót elsőként a hidak szakítószilárdságára használták, jóval később, a XX.században jelent meg a pszichológiában. A mai értelmemben vett fogalmát tekintve olyan fizikai, szellemi és érzelmi állapotok összessége, melyek kiváltó oka a feszültség, az aggodalom, és a nyugtalanság. A stressz minden sejtünket érinti, szinte az egész testünk görcsben lehet tőle, hosszan tartó hatása estén pedig szervezetünket a kimerülés veszélye is fenyegetheti. A szervezet számára mindenképpen igénybevételt jelent, de szükségszerűen nem bír negatív jelentéssel, hiszen felkészít az élet folyamatos változásaira és tettekre, megoldásokra is ösztönözhet. Vannak olyan emberek, akiknek ez az állapot szárnyakat ad és örömet okoz számukra, amikor a felhevült állapotban sikerül megoldani egy nehezebb helyzetet. A legtöbben viszont negatív dologként élik meg a stresszt. Szorongást okozhat, illetve a kontroll elvesztését, amikor úgy érezhetjük, hogy nem tudunk egy helyzettel megbirkózni. Szégyenérzet és szomorúság, elkeseredettség is kapcsolódhat hozzá, amely a test és lélek tagadhatatlan összefüggése miatt fizikai tünetekben is megnyilvánul. Ilyen lehet az alvászavar, étkezési zavar és a fejfájás is.

Spirituális értelemben a stressz félelem, hiszen valamilyen olyan élethelyzethez, változáshoz kapcsolódik, ami új vagy nehéznek érezzük, mégis magában hordozza azt is, hogy pozitívan éljük meg, hiszen egyben lehetőség arra, hogy túllépjünk önmagunkon, a korlátainkon és olyan dolgot csináljunk meg vagy oldjunk meg, amiről azt gondolhattuk elsőként, hogy lehetetlen. Érdemes megkérdezni magunktól, hogy mitől is félünk? Akár visszabontani eredeti okára, úgy, hogy öt alkalommal kérdezzük meg, miért. Ez feltárhat olyan okokat, amikre első körben talán nem is gondoltunk. Aztán érdemes azt is végig gondolni, tényleg valós a félelmünk? Ha megfejtettük az okokat, akkor sokszor már nem is annyira félelmetes. Ez persze csak egy ötlet, de számos lehetőség van arra, hogy tisztázzuk magunkban az okokat.

Azt, hogy egy adott helyzetre hogyan reagálunk, számos tényező befolyásolja, például az aktuális lelkiállapot, az érzelmi stabilitás, a gondolkodásmódunk, a környezetünk és az, hogy mit tapasztaltunk a környezetünkben. Ebben is, mint mindenben, mindenki más. A stressz tehát, vagy annak súlyossága tehát megelőzhető, ha odafigyelünk magunkra, és arra, hogy mind testileg, mind pedig lelkileg jól legyünk. A testi részt illetően jó hatású a sport vagy a séta, de akár a szabad levegős tevékenységek is, hiszen a friss levegő és a napfény hatására máris jobban érezzük magunkat. Itt is elmondható, hogy van, akinek a bringázás jön be, van, akinek pedig a kertészkedés. Lelki egészségünkért például meditálhatunk is. De még mi mindent tehetünk annak érdekében, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben és kevésbé viseljenek meg a váratlan vagy nehéz élethelyzetek? Jó pár dolgot fel lehetne sorolni és egy következő írásban szeretnék további ötleteket adni, de most szeretném kiemelni az én-idő fontosságát.

Ha definiálni szeretnénk az én-idő fogalmát, akkor úgy lehetne a leginkább, hogy az az idő, amikor kicsit nem másokért vagyunk, hanem csak úgy magunknak, vagy ha úgy tetszik, akkor magunkban és azt csinálunk, amit mi szeretnénk és nekünk örömet okoz.

Fontos, hogy a családtagjaink vagy munkánk, illetve a gyerekeink mellett önmagunkra is legyen időnk, hiszen, ha ez nem valósul meg, és mindig a kötelesség kerül előtérbe, illetve másokkal foglalkozunk, akkor mi magunk, és mindaz, amit igazán szívünk szerint csinálnánk, háttérbe szorul. Ez pedig hosszú távon türelmetlenséghez, fásultsághoz és akár kiégéshez is vezethet. Ezzel pedig sem magunknak, sem a környezetünknek nem teszünk jót.

Családos emberként nehezebb megtalálni a módját annak, hogy mikor is lehet időt szakítani erre. Felmerülhet a kérdés, hogy a rengeteg teendő és a rohanó életmód mellett hogyan adódik alkalom arra, hogy azt csináljuk, amihez igazán kedvünk lenne. Két lehetőség van általában: vagy észrevesszük a spontán adódó alkalmat, amikor például a gyereket áthívják játszani, vagy előre megtervezzük és segítséget kérünk abban, hogy mindezt meg tudjuk valósítani. A másik kérdés lehet, hogy mennyi időt tudunk magunkra szánni? Hasznosság szempontjából a 20 perc kedvtelésünkkel töltött idő éppolyan hasznos, mintha több órát töltenénk távol a családtól, de mindenképpen a fő szabály az, hogy ilyenkor tilos a házimunka! Ne csináljuk azt, hogy kihasználva a szabad fél órát, gyorsan kitakarítunk vagy vasalunk, nem szabad sajnálni az időt arra, hogy tényleg azzal foglalkozzunk, amivel szívünk szerint kedvünk van. Megérdemeljük mindannyian, ebben biztos vagyok. Amit pedig ötlet hiányában lehet ilyenkor csinálni, az lehet akár pár perc napozás a kertben, teraszon vagy egy padon vagy akár színezés, rajzolás, vagy elmehetünk egy masszázsra vagy beülhetünk kedvenc cukrászdánkba egy jó sütire, a lényeg az, hogy fontos, hogy kicsit az legyen, ami számunkra örömet okoz. Annyian veszünk előre másokat és a munkáinkat, magunkat pedig elhanyagoljuk, pedig megéri, ha ezentúl másként lesz. Segít egyrészt a stressz legyőzésében és megelőzésében, illetve az önbecsülésünket és a magunkról kialakított képet is megváltoztathatja. Segíthet az önismeret felé vezető úton. Ha pedig kevésbé stresszelünk és rendben vagyunk önmagunkkal, azzal nemcsak saját magunknak, de a környezetünkben élőknek is jót teszünk, hiszen velük is türelmesebbek és elfogadóbbak leszünk.

Nekem az vált be, hogy reggelenként, amikor a gyerekek már iskolában/óvodában vannak és mielőtt még dolgozni kezdenék, akkor szánok 20 percet magamra. A délutánok esélytelenek, hiszen edzés és egyéb foglalkozások vannak, ahová időre vinni kell a gyerekeket, illetve a tanulnivaló és a másnapra való készülődés is sok időt vesz igénybe, és ha mindenki otthon van, akkor nehezebb ezt megvalósítani. Ha heti 2-3 alkalommal sikerül ezt megvalósítani, akkor már garantált a jó hatás, és itt is elmondható, hogy sokan ettől jóval több időt töltenek el a TV vagy a közösségi felületek előtt. 

Fontos még ezzel kapcsolatban: tilos a bűntudat érzése, hogy ez idő alatt már ezt vagy azt megcsinálhattunk volna, de tilos megsértődni akkor is, ha például a párunk az, aki kér pár percet magára. Nem jó, ha kíváncsiskodunk ilyenkor, mindenkinek megvan az az elfoglaltsága, ami feltölti és ez nem feltétlen egyezik a miénkkel, de nem is kell, hogy pár esetén is mindig mindent együtt csináljunk. Akinek fontosak vagyunk, az akkor is így van és lesz, ha egyedül tölt el kis időt. Amennyiben pedig olyan a kapcsolat, hogy bármit nyugodtan meg lehet beszélni, akkor valószínű, hogy a másik elmeséli majd, mit csinált. Nem kell, hogy emiatt bárkiben rossz érzések legyenek. A kellő szabadságot illik megadni másoknak, legyen szó akár a párunkról, akár a gyermekeinkről.

Az én-idő, tehát nagyon hasznos mind magunk, mind pedig a környezetünk számára és számos egyszerű, otthon is megvalósítható tevékenységet végezhetünk ilyenkor, ami semmi speciális felszerelést nem igényel. De akár bele is vághatunk valami újba! Első lépésként beszéljük meg magunkkal, mintegy titkos szerződést kötve, hogy ha eddig nem volt én-időnk, akkor most belevágunk és azt be is tartva rendszeresen szánunk időt a saját kedvtelésünkre, egyedül.